Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2019.07.22

A betegség neve ... Élet.

1. Betegség.

,,Szeretlek,,

 

Amióta az eszemet tudom a kórházban voltam. Kicsi voltam mikor az orvosok észre vették hogy gyenge a szívem nem volt sok választásom így a ,,fél,, életemet itt töltöttem. Ó tényleg még be se mutatkoztam. Sziasztok a nevem Zina tudom érdekes egy név. Anyám szerette  a virágokat főleg a rózsákat és hát innen jött a nevem. Tízen hat éves vagyok egy hónapja már hogy el hagyhattam a kórházat. De persze minden második héten mennem kell egy vizsgálatra. De nem bánom mert ma kezdek a közép iskolában. Remélem lesz időm rajzolni bár igaz hogy ez egy művészeti és sport iskola. Jó sokan jelentkeztek ebbe az iskolába ezek szerint ijen híres lenne. A folyosón jártam de mire kettőt pislogtam már a falhoz szorított a sok lány. Sietek két másod éveshez én ezt próbáltam ki hagyni  és nagy nehezen ki jutottam és valahogy el keveredtem az iskola mögé nem volt ott egy ember se és olyan csendes és békés volt. Kicsit magányos voltam mert tudtam hogy nem élem meg a 20.-dik születésnapomat. Barátokat nem akartam szerezni velük csak a nyűg van és csak ki használnak ezért inkább kerültem mindenkit. Aztán az életem egy 180° fordulatot vet mikor közeledni kezdett hozzám. Ki gondolta volna hogy egy ijen fiú mint ő fog majd ki húzni a sötétségből amihez már gyerek korom óta hozzá  szoktam. Pont az a fiú skit a lányok úgy imádnak Castiel. Nem volt egy beképzelt fajta inkább az a nyugodt még is szomorú. Valamiért ha találkozott a tekintetünk fájdalmat és félelmet láttam a szemében. Az egyetlen akit igazán közel engedett magához az a gyerekkori barátja volt Dimitry. Valahogy csak engem nem hoztak lázba az a kettő. Volt hogy neki mentem és csak annyit tudtam mondani neki: 

-Bocs hogy figyelmen kívűl hagytalak de oda néznél legközelebb hogy merre mész.{kérdés}

-Ne haragudj majd figyelek. Jól vagy.{kérdés}

-Nem kell ezt kérdezned ha még a nevemet se tudod. Viszont most megyek mert van jobb és fontosabb dolgom is mint veled itt beszélgetni.

Tudom bunkó voltam vele de jobb szeretek egyedül lenni. Mikor megfordultam láttam hogy csak mosolyog rám és ez bosszantó volt. Hogy tud valaki így mosolyogni.{kérdés} Az iskola mögött van egy hatalmas cseresznye fa szeretek oda menni és rajzolni békés és csendes amíg a foci club nem kezdi el az edzést. Nem a focival van gond hanem a sok lánnyal ugyan is Castiel és Dimitry is a csapatban vannak így mindig oda gyűlik a lány hadsereg.Két nap telt el mióta iskolába járok és holnap lesz az első hogy nem megyek ugyan is mennem kell a vizsgálatokra. A nénikémé a kórház és ő szokott ki vizsgálni. Sajnos családom nincs és így ő is viseli a gondomat. A szüleim sajnos meg haltak egy balesetben így nem maradt más rokonom mint Mia nénikém. A vizsgálatok egész könnyedén szoktak menni persze csak ha nincs valami bökkenő.A nénikém mindig kíváncsi.

-Hogy megy az iskola vannak már barátaid.{kérdés}

-Jól megy egész érdekes. Még nincsenek barátaim.

- Értem. Rendben kész vagyunk felöltözhetsz.

Persze azt is el kell mondani Miáról hogy nem üti bele az orrát abba amiről nem beszélek de látja rajtam. Érdekes egy nagynéni.

-Mi az eredmény Mia néni.{kérdés}

 -Sajnálom Zina...

( E közben az iskolában.)

-Szia Castiel, Dimitry.

-Szia Nina.

-Castiel megyünk ma a parkba focizni.{kérdés}

-Persze ez jól hangzik te is jösz Dimitry.{kérdés}

-Hmm igen mért ne.

A park sajnos a korházal szembe van de nem gondoltam volna hogy találkozni is fogok velük. Mikor vége szokot lenni a vizsgálatoknak mindig a parkba megyek rajzolni és pihenni. Ki hitte volna hogy a betegségemnek jele is lesznek.{kérdés}

(10 percel ez előtt a kórházban)

-Sajnálom Zina.

-Most mért mondod ezt nénikém.{kérdés}

-A szíved gyengébb lett és már a szokásos gyógyszerek sem segítenek. Hamarosan vért fogsz köhögni.

-Ezt hogy érted.{kérdés} Mia néni hogy érteted amit az előbb mondtál.{kérdés} Nincs semmi amivel le lehet ezt lasitani.{kérdés} (Még ne. Könyörgöm had éljek még egy kicsit.)

-Nyugodj meg Zina mert ez nem tesz jót a szívednek.Van egy gyógyszer ami még segíthet azt fogod most kapni de...

-De mi.{kérdés}

-De ezt csak akkor veheted be ha már úgy érzed hogy nagyon görcsöl a szíved megérteted.

-Értem... Mia néni .{kérdés}

-Igen mi a baj.{kérdés}

-Meddig fogok még élni ezzel a gyógyszerel.{kérdés}

-Sajnálom Zina de ezt már nem tudom. Mivel a szervezeted számára ez egy teljesen új és ismeretlen gyógyszer ezért nem tudjauk hogy hogyan fog reagálni rá. Ne haragudj.

(Vissza a jelenbe.)

Hihetetlen igaz a fák már virágoznak de én mégis hervadok. Azt gondoltam mi lett volna ha...

-Mi lett volna ha a balesetben én is meg halok.{kérdés}

Ezt gondoltam mikor hirtelen meg jelent.

-Mijen baleset.{kérdés}

-Te... te mit keresel itt.{kérdés}

-Ide szoktunk jönni focizni.

-Szoktunk.{kérdés}

-Igen. Dimitry-vel és a húgommal Ninával. És te mit csinálsz csak nem rajzolsz.{kérdés}

-Igen de most már megyek.

-Mi mért.{kérdés} Nem akarsz focizni velünk.{kérdés}

-Nem. És kérlek hadj békén.

Épp mentem volna ha pihenni de hirtelen meg fogta a kezemet.

-Várj hogy hívnak.{kérdés}

-Hogy mi.{kérdés} Mért mondanám el a nevem.{kérdés}

-Mert olyan furcsa úgy beszélgetni hogy a nevedet sem tudom.

-Akkor ne beszélj velem.

-Az nem fog menni.

-Ezt hogy érted mért ne menne.{kérdés}

-Hát elég érdekes egy lány vagy és szeretnélek meg ismerni.

-Miért.{kérdés}

-Azt gondoltam lehetnénk barátok.

-Nem.

-De hisz neked nincsenek barátaid a suliban mindig egyedül vagy.

-A barátokkal folyton csak a baj van. Jobb szeretek egyedül lenni hisz a végén úgy is magára marad mindenki.

-De nem pont ezt kéne élveznünk hogy amíg élünk együtt vagyunk.{kérdés}

Amiket mondott és ahogy mondta. Meg lepődtem rajta hogy egy ijen fiú mint ő hogy tud így érezni és gondolkozni.

-Bosszantó vagy.

-Hogy.{kérdés}

-Rendben. Zina vagyok örülök a találkozásnak Castiel.

-Honnan tudod a nevem.{kérdés}

-A suliban csak rólad és Dimitry-ről  beszélnek. A hülye is meg jegyzi ezt a két nevet ha csak ezt hallja.

-Értem. De azért bemutatkozom. Szia a nevem Castiel legyünk jó barátok.

Ki gondolta volna hogy ő lesz az első ,,barátom,,. Nem számít úgy se tart sokáig. Részemről ez csak egy ember a sok közül jobb lesz inkább haza mennem.

-Várj Zina hova mész.{kérdés}

-Hát nem egyértelmű.{kérdés}Haza megyek.

-Nincs kedved tovább maradni.{kérdés}

-Nincs rá okom. A rajzom is kész és már pihentem is.

Pont ekkor jelent meg a húga Nina és a barátja Dimitry. Jobb ha tudjátok hogy ők már vagy egy éve járnak.

-Castiel mi történt nem jössz tovább focizni.{kérdés}

-Megyek már Nina me izgulj.

-Bátyus hát ő meg ki.{kérdés}

-Ő itt...

-Szia Nina. Zina vagyok egy osztályba járunk.

-Szia Zina.

-Nem is tudtam hogy a húgommal jársz egy osztályba.

-Igen én hátul az ablaknál ő pedig elöl.

-Zina te is focizni jöttél.{kérdés} Szuper olyan rossz egyedül vagyok itt lány.

-Ne haragudj de nem focizni jöttem épp csak ere volt dolgom.

-Tényleg az előbb nem egy balesetről beszéltél.{kérdés}

Nagyon jókor csörgöt a telefonom. Se kedvem se erőm nem volt rá válaszolni. Mia nénikém hívot szólt hogy ma se tud haza jönni vacsorára.

-Nem rád tartozik. Most viszont megyek.

-Viszlát a suliban.

Még hogy ,,viszlát a suliban,, ne röhögtes. Az ijen emberek mint ők úgy is hamar elárulják a másikat vagy kihasználják őket. Reggel már csak egy cetli volt az ebédes dobozom mellet és az volt rá írva ,,Jó reggelt Zina. Vigyáz magadra. Puszi Mia.,,. Mint mindig ugyan azt írta rá. Mindig utolsónak érek az iskolába de annyira nem zavar tavasz van ijenkor lehet a legjobb a séta. Igyekszem nem felkelteni magamra a figyelmet de sajnos ez nem mindig jön össze. És mikor el jönn az ebéd idő a szokásos helyre megyek hátra a cseresznye fához. Pont indultam el fele már a folyosón jártam mikor hirtelen valaki meg szólított.

-Zina. Hova mész.{kérdés}

-Ááá csak te vagy az Castiel.

-Mi az hogy ,,csak te vagy az,, gondosz vagy.

-Bocsi.

-Hova mész.{kérdés}

-Ebédelni.

-De hát az étkezde a másik irányban van.

-Tudom de nem szeretek ott enni túl sok ott az ember és túl zajos.

-De akkor hol szoktál enni.{kérdés}

-Az iskola mögött.

-Egyedül.{kérdés}

-Szeretek egyedül lenni.És ha most meg bocsátasz megyek.

  Sikerült el jönnöm de viszont ezt nem vártam volna. Mért nem fogja fel hogy szeretek egyedül lenni.{kérdés}

-Mért követél idáig.{kérdés}

-Mert kíváncsi voltam hogy mért eszel itt hátul.

-És rájöttél.{kérdés}

-Nem. Segítesz.{kérdés}

-Fa.

-Hogy fa.{kérdés}

-Igen. A cseresznye fa miadt jövök ide hátra.

-Ezt hogy érted.{kérdés}

-Hmmm lásuk csak. Mert együtt érezek a fával mert míg ő virágzik én hervadok de a fa nem hadja hogy szomorú legyek tudja hogy egy nap majd ő is el hervad és hogy egy nap utol ér.

-Ez érdekes. Főleg hogy mind a ketten egészségesek vagyok.

Persze nem vártam hogy egy hozzá hasonló ember ezt megértse. És tudom hogy nem tud a betegségemről még is egy kicsit fájt amit mondott.

-Most már hogy ezt tudod magamra hagynál.{kérdés}

-Nem.

-Hogy érted hogy nem.{kérdés} Nincs semmi közünk egymáshoz.

-De hogy nincs hiszen tegnap a barátunk lettél.

-Értem szóval a barátotok mi.{kérdés}

-És mit szolnál hozzá ha ez a barát már nem sokáig élne.{kérdés} Tudnál miata sírni úgy hogy nem is ismered.{kérdés}

Nem tudnál igaz.

-Ezt hogy érted.(Mik azok a gyógyszerek.)

-Mindegy nem számít. Most már vissza kell menünk be csengetek.

-Várj mik azok a gyógyszerek.{kérdés}

-Az nem a te dolgod ne árzsdbele magad.

Ahogy ki mondtam ezt a mondatot el is mentem. Mindig mikor hátra mentem ő ott volt és várt. így többé nem mentem oda csak iskola után ebédelni inkább a tetőre mentem és ott ettem. Aztán kerülni kezdtem őt így éreztem a legjobbnak. A franc se gondoltam volna hogy ez feltűnik neki. Hiába követett folyton el zavartam de csak annyit mondott:

-A barátom vagy nem foglak kerülni. Akkor te mért kerülsz engem.{kérdés}

-Mert így lesz a legjobb. Nem kell egy barát se és kész.

Persze hazudtam igaz hogy a barátokkal csak a gond van de mikor azt mondta hogy ,,legyünk barátok,, meg örültem neki. De ha megtudja hogy beteg vagyok csak sajnálni fog és aggódni és abból már elegem van. És mint mindig most is jókor csörrent meg a telefonom.

-Igen tessék.

Telefonban:-Szia Zina. Itt Mia néni.

-Szia Mia. Mi a baj nem szoktál ijen kor hívni.{kérdés}

-A gyógyszer hatott nem voltak mellék hatások.{kérdés}

-Hála istennek hatott és semmi baj minden rendben.

-Rendben bármi történik kérlek hívj azonal.

-Rendben viszlát.

Vajon ha nem szedném a gyógyszert akkor könnyebb lenne hamarabb túl telnék ezen az egészen.{kérdés}

-Mond Castiel. Halottad már azt hogy a mondást hogy ,,a fájdalmat érezni kell,,{kérdés}

-Igen mikor kicsi voltam anyukám mondta egyszer.

-Értem. Éa azt is elmondta hogy mit jelent.{kérdés}

-Nem csak annyit mondott rá hogy,, ezt neked kell ki deríteni,,.

-És sikerült.{kérdés}

-Nem. De mért kérdezed.{kérdés}

-Én jól tudom mit jelent tele fájdalommal szomorúsággal és erővel.

-Ezt hogy érted.{kérdés}

-Hogy is mondjam tudod ez azt jelenti hogy...

Ki hitte volna hogy így is tud reagálni. Érdekes volt de kicsit szomorú is. Azóta a nap óta hogy elmondtam neki végleg békén hagytuk egymást vagy is én ezt hittem. Továbra is a tetőre jártam enni de iskola után mindig meg néztem a fát hogy hogy van onnan pedig a parkba mentem. Egy hét telt el azóta hogy már hozzá szoktam még is valamiért fáj. Hírtelen minden össze omlot de ennek így kell lennie. Aztán el jött a következő vizsgálat napja.

-Zina hogy vagy.{kérdés}

-Jól vagyok. Most már felöltözhetek.{kérdés}

-Persze.

-Hogy van a szívem.{kérdés}

-Nme tudom. Se a gyógyszere nem reagál se a vizsgálatokra.

-Értem.

-Zina az lenne a legjobb ha ....

Persze hogy ezt mondja hisz a nénikém és az orvosom is egyszerre és természetes hogy aggódik. Valamiért utálom és szeretem az életemet ez elég furcsa bármikor nem volt ez így. Mint mindig azt hitem hogy a park majd segít de most látni ahogy virágoznak a fák kicsit el szomorít és még ő is ott volt.

-Hmm egy labda.{kérdés}

-Bocsi vissza tudnád rugni.{kérdés}

-Persze.

-Te vagy az Zina.{kérdés}

-(Ez a hang.) Castiel.{kérdés}

Meg lepődtem és kicsit meg is ietem. Tudtam hogy ide jár focizni de reménykedtem benne hogy ma nem találkozunk pont most.

-Megint rajzolni jöttél.{kérdés}

-Nem csak pihenni jöttem ki.

-Értem.

-Tessék a labdád.

-Óóó tényleg köszike.

-Nináékal focizol megint.{kérdés}

-Nem ők most randin vannak.

-Akkor egyedül.{kérdés}

-Nem az egy kicsit furán nézne ki.A gyerekekel játszok.

-Gyerekek.{kérdés}

-Igen. Tudod a nagyobbik húgom meg halt egy balesetben  és ő imádott focizni mikor meg tanitotam csak úgy nevetett mikor játszotunk. Nina persze akkor még kicsi volt így nem sokra emlékszik.

-Rész vétem. Gondolom nagyon hiányzok.{kérdés}

-Igen de mivel szerete a focit ezért folytatom és ezzel emlékszem meg rá.

-Értem.

Lassan haza kéne mennem hisz lesz még időm itt lenni. A tanárokon kívül senkinek se szóltam az iskolában hogy egy két napig hiányozni fogok. Persze a tanárokat nem nagyon érdekelte hisz csak egy diák vagyok a sokk közül.

(Más nap az iskolában.)

-Castiel.

-Szia Nina mi a baj.{kérdés}

-Nem látad valahol Zinát.{kérdés}

-Nem ma még nem láttam. Nézted már a tetőn vagy hátul a fánál.{kérdés} 

-Már minden hol néztem de nem találom sehol.

Ez furcsa tegnap még nem volt semmi baja. A tanárok se mondanak semmit lehet hogy a parkban van suli után egyböl oda rohanok és meg nézem. Remélem hogy ott lesz Nina nagyon aggódik érte.

-ZINA.

-Hmm Castiel.{kérdés} Te mit csinálsz itt.{kérdés}

Még is hol a jó égbe voltál mindenhol kerestelek.{kérdés} Az egész iskolát átt kutatuk Ninával hogy hol lehetsz.

Nem lehet Castiel idáig rohant és aggódót értem. Nem tudok tovább hallgatni muszáj vagyok el mondani neki az igazságot.

-Castiel kérlek nyugodj meg és ne ölelj ijen erősen mert nem kapok levegőt. Néz rám mindent el fogok mondani szóval nyugodj meg.

-Mindent el fogsz mondani biztos.{kérdés}

-Igen.

Ahogy mondtam neki ahogy meséltem hogy beteg vagyok és hogy a szívem is gyenge hirtelen meg nyugodtam hogy elmondthatam valakinek. És ahogy hallgatott úgy láttam hogy a szeméből egyre jobban hullanak a könnyek és nem a szánalmat láttam a szemében hanem a féltést az aggódást irántam. És végül azt is elmondtam neki miközben le töröltem a könnyeit.

-Castiel ez egy beteg ruha kórházba kerültem és bár nem tudtam hogy mi fog még tőrténi bent de még ezt el szeretném mondani neked.

-Még ezt el akarod mondani nekem.{kérdés}

-Igen kérlek Castiel meg engeded hogy el mondjam.{kérdés}

-Igen kérlek.

Tudtam hiszen jól hallottam remegett a hangja akár csak az enyém. De a könnyei megálás nélkül hullottak és tudtam hogy össze kell szednem a bátorságomat és hitem abba ha mosolyall az arcomon mondom el... Minden rendben lesz nem kell félnem.

-Castiel örülök hogy a barátom lettél még ha csak egy rövid időre is.

Fájt az a tudat hogy lehet ez lesz az utolsó amit mondani fogok neki. Meg fogtam a remegő kezét és könnyes szemmel mosolyal az arcomon el mondtam neki...

-Szeretlek.

A gyógyulás még hátra van...

 

 

                

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.